HTML

KÖLDÖKZSINÓR

A szülés mélyen személyes ügy, megtagadhatatlan emberi jog. Ez a blog azért jött létre, hogy minél szélesebb tájékoztást nyújtson az otthonszülésről.

Tovább...

Egy bába a családjával

2010.05.31. 07:48 :: koldokzsinor

Vasárnap késő délután tüzet raktunk a kerti tűzrakónkban, hogy szalonnát, paprikát, krumplit és hagymát süssünk. Ez a kisebb gyerekeim egyik kedvenc kerti időtöltése. Az idő kedvezett, a szél sem fújt, így nagyon jó tüzet tudtunk rakni. A bátyjuk is hazaérkezett, partner volt a játékban, bolondozásban. Lelkesen forgatták a nyársat, hamar megsült minden.

Kértem őket, ne hagyják a tüzet kialudni, mert még szeretnék néhány dolgot elégetni. Elkezdtem a zsák tartalmát lassan a tűzre rakni. És emlékeztem

Hétfő délután telefonált Ági, hogy enyhe kontrakciói vannak. Beszélgettünk egy ideig, aztán abban maradtunk, ha változás lesz, hív.

Fél 8 körül hívott újra – szeretné, ha mennénk. Mentünk. Tágulás 4- 5 cm. Próbáltunk borogatni…nem kellett. Masszírozni…nem kellett. Semmi sem kellett. Futott körbe-körbe a lakásban…és közben azt kérdezgette, meddig lehet ezt bírni. Mondtuk, éppen addig, míg meg nem születik a kisbaba.

Aztán négykézlábra ereszkedett, maga alá gyűrte a bábatársamat és minden kontrakciónál elkezdte harapni, úgy, ahogy neki jólesett. És jött jajgatás, nyögés, sóhaj, sírás…és egyszer csak megszületett a kisbaba, és jött vér, magzatvíz, mekónium úgy, ahogy szokott, és nehéz lett tőle a papírvatta és a dekubituszlepedő.

Majd jött a megkönnyebbülés, nevetés…jaj, de gyönyörű vagy! Minden, jó minden szép, minden kerek, minden egész. Hogyan is lehetne másképp…hiszen kisbaba született!!! Úgy, ahogyan a szülei szerették volna!

Lassan égett a nedves papír, a gyerekeim nézték, milyen színek vannak rajta. Volt rózsaszín, halványpiros, sötétpiros, sárgás, zöldes, feketés. És mindegyik színnek volt története. Elmeséltem nekik. Hogy miért olyanok, és hogyan kerültek oda. Kíváncsian hallgatták.

A férjem egy ideig távolabbról nézte, ahogy élesztgetem a tüzet. Egyszer csak mögém lépett, és tudtam, hogy a vállamra fogja tenni a kezét. Úgy is lett, majd ennyit mondott: - Milyen lassan ég! Igen – válaszoltam, de el fog égni!

Később sms-t kaptam tőlük: „Örömmel emlékezgetünk a hétfő esti történésekre, csodára. Hálásan köszönjük ezt az ajándékot nektek. Szeretettel...”
(A fényképet Koós Tamás készítette - www.koosfoto.hu.)

 

Címkék: anyák bába elidőző otthonszülés bába