HTML

KÖLDÖKZSINÓR

A szülés mélyen személyes ügy, megtagadhatatlan emberi jog. Ez a blog azért jött létre, hogy minél szélesebb tájékoztást nyújtson az otthonszülésről.

Tovább...

Ízelítő az Otthonszülés Napja fő eseményéről

2010.04.08. 01:56 :: ESz

 

"Igencsak tanulságos lehet az is, ha a kórházon kívüli szülés rémségeiről értekező szakembert megkérdezzük, hogy hány kórházon kívüli szülésnek volt tanúja életében."  257.oldal

Gondolatok és szemelvények Marsden Wagner: Amerikából jöttem, mesterségem címere: Szülész Nőgyógyász Könyv a változásért című könyvéből.

11. oldal:
F.Várkonyi Zsuzsa előszavából:
Ami pedig Wagner könyvét illeti, hadd mondjam el, hogy sokallom azokat a példáit, ahol a bonyodalmat tisztességtelen orvosi viselkedés okozta. Nem mintha az orvostársadalom egymást minden körülmények között védő hozzáállása ne lehetne valóban ennek melegágya, én mégis fontosabb tanulságnak tartom, hogy tisztességes orvosi hozzáállás mellett is sok ártalomforrást rejt a férfiorvosok – vagy a férfiasan viselkedő női szülészorvosok – által, kórházban vezetett szülési eljárás.(…) Mert ahol az orvos/bába rivalizálás megszűnik, ott a kórház is felkínálja a szabad választást: ott – és csak ott lehet – igazán biztonságos a szülés/születés. Ott a természetes szülést választó anyákat bába segíti zavartalan környezetben (pl. egy e célra kialakított kórházi szobában), miközben a néhány százaléknyi elakadás esetén azonnal behívható a sebészeti megoldást nyújtó szülész. Akkor lehetünk majd biztosak benne, hogy nem kenyérharcról és hatalomfitogtatásról van szó, hanem a maximálisan biztonságos szülés lehetőségének megteremtéséről, ha majd nálunk is efelé változnak a feltételek. Ha majd boszorkányper helyett harmonikus együttműködés lesz a szakma két tábora között.

188. oldal:
Az Egyesült Államokban évente több mint ezer nő és mintegy harmincötezer baba hal meg a szülés ideje körül – és az ok időnként az ellátás során elkövetett hiba.
Történelmünk folyamán a nők elfogadták, hogy a szülés körüli halálozás az emberi lét elválaszthatatlan része, de az utóbbi évtizedekben ez megváltozott. Mára egyes szülészek szakirodalmi cikkekben is leírják, hogy a szülés mind az anyák, mind a babák számára igen biztonságossá vált.24 (Ez igen elterjedt nézet, annak ellenére, hogy az anyai és gyermeki szülés körüli halálozási arány növekszik, tehát valójában az Egyesült Államokban a szülés nem egyre biztonságosabbá, hanem egyre kevésbé biztonságossá válik.) A legtöbb nő persze nem olvassa az orvosi szakirodalmat, de ezek a kijelentések jól tükrözik azt a szülészeti megközelítést, amelyet a szülészek ügyfeleik felé közvetítenek – hogy a lehető legjobb munkát végzik, és hogy soha nem szabad megkérdőjelezni őket.
.
248. oldal:
Ennek az lett az eredménye, hogy az Egyesült Államokban a nők még ma is hajlandók az orvosokra bízni magukat: „Gondoskodjon rólam!”. Túlságosan is hajlamosak elhinni a szülészeknek, hogy szabadságukban áll a császármetszést választani, anélkül, hogy teljes körű tájékoztatást követelnének a császármetszés komoly kockázatairól saját maguk és a babájuk számára. Általánosságban az Egyesült Államokban a várandósok és a szülő nők kevés valós ismerettel rendelkeznek, tényleges, a kockázatokról szóló hiteles tájékoztatáson alapuló választási lehetőségeik skálája is szűk, a szükségtelen és veszélyes beavatkozások, például a gyógyszeres szülésmegindítás és a programozott császármetszés aránya nő, a szülészeti gyakorlat átláthatósága, elszámoltathatósága, felügyelete és szabályozása komoly hiányosságokat mutat. Az Egyesült Államokban a szülészet szabályozatlan állapotának egyik fő oka az, hogy, ellentétben más fejlett országokkal, a szülészekre nem hat egy kiterjedt és erős bábaszakma, valamint nagyobb, erős, a szülés körüli témákra koncentráló női szervezetek korlátozó hatása.

249. oldal:
A szülés humanizációjáért dolgozó mozgalom számára kulcsfontosságú, hogy az amerikai nagyközönség valóban átlássa a szülés és a bábaság témakörét és a jelenlegi szülés körüli ellátás rendszerének visszásságait. A szappanoperák és a tévékomédiák jóvoltából az amerikaiak többsége ma úgy tudja, hogy a szülés egy sebészeti eljárás, amelyet nem a nő, hanem az orvos (a hős) hajt végre. Fontos, hogy az ilyen tévéműsorok producerei tudatában legyenek: nem egyszerűen történetet mesélnek el, hanem valóságmodelleket adnak, amelyek hosszú távon is jelentős hatást gyakorolnak a nézőkre. Pozíciójuk nagy hatalmat ad nekik, mindent meg kell tenniük tehát, hogy ezt a modellt felelősen alakítsák. A szülés humanizációjáért küzdő mozgalom tagjai megkereshetik a médiákat, részt vállalhatnak a véleményformálók tájékoztatásában arról, hogy valójában mi a szülés, és hogy milyennek kellene lennie. Ez nyilván elhúzódó folyamat lesz, de nagyon fontos.

249. oldal:
Komoly dilemmával kerülnek szembe még azok a (televíziós, rádiós, nyomtatott vagy internetes sajtóban publikáló) tényfeltáró újságírók is, akik komolyan szeretnék minden oldalról bemutatni egy egészségügyi témát. Ha véletlenszerűen választott orvos véleményét kérik ki, igen nagy valószínűséggel az egészségügyi intézményrendszer hivatalos álláspontját fogják megkapni. Ha létezik egy másik, megalapozott nézetrendszer is, amely azonban az egészségügy fölső köreiben nem népszerű, könnyen előfordulhat, hogy az újságíró egyáltalán tudomást sem szerez a másik nézőpontról, mert a nevét a nyilvánosság előtt vállalva egyetlen orvos sem lesz hajlandó beszélni róla. Ezt a mintát már nagyon sokszor láttam lejátszódni, utoljára akkor, amikor Kaliforniában egy misoprostolos szülésmegindítást követően egy anya és gyermeke is meghalt, majd az ügyben nyomozó televízió-riporter egyetlen orvost sem talált a környéken, aki hajlandó lett volna a kamera előtt beszélni a gyógyszer szülésmegindításra való használatának veszélyeiről.


250. oldal:
Minden valamirevaló monopóliumra törekvő csoport pontosan tudja, hogy a média ellenőrzése kulcsfontosságú stratégiai kérdés. Az Egyesült Államok szülészeti intézményei óriási energiákat fektetnek az úgynevezett „PR”-ba. Az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium (ACOG) rendszeresen jelentet meg sajtóközleményeket, amelyeket igen gondosan fogalmaznak meg annak érdekében, hogy a Kollégium álláspontját hihetővé tegyék, sőt sajtókonferenciákat is szervez.(…)A diktátorok jellemzője, hogy csak a saját véleményüket akarják hallani a médiában. Valóban ezt várjuk azoktól, akikre asszonyaink és gyermekeink gondozását bízzuk?

251. oldal:
Bíztató, hogy a riporterek és műsorkészítők minden egyes műsorban megdöbbenésüknek és fölháborodásuknak adtak hangot, hogy az orvosok egy ilyen erős hatású, és az FDA által sem engedélyezett gyógyszerrel tesznek súlyos kárt ennyire sok családban. A tv-műsorokban bemutatták a prosztaglandin csomagolásán látható címkét rajta az átlós vonallal áthúzott, várandóst ábrázoló sziluettel, és bemutattak több olyan családot is, ahol a prosztaglandinos szülésmegindítást követően a baba súlyos agykárosodást szenvedett, vagy az anyát vesztették el.

252. oldal:
Létezik egy egyszerű módszer, amelynek segítségével a nők megítélhetik, hogy egy adott könyvet vagy cikket érdemes-e elolvasniuk. Én bizalomtesztnek nevezem. Ha a könyvben vagy cikkben szerepel, hogy „kérdezd meg az orvosodat”, „bízz az orvosodban”, vagy „hallgass az orvosodra”, akkor megbukott a bizalomteszten, és valószínűleg jobb, ha visszatesszük a polcra. Ha viszont ezt olvassuk: „bízz magadban”, „bízz a testedben” vagy „bízz a tudományos eredményekben”, akkor valószínűleg érdemes elolvasni.

257. oldal:
Igencsak tanulságos lehet az is, ha a kórházon kívüli szülés rémségeiről értekező szakembert megkérdezzük, hogy hány kórházon kívüli szülésnek volt tanúja életében.

258. oldal:
…rendre megkérdeznek, miért támogatom annyira a bábákat. Azt szoktam mondani, hogy nem a bábaságot támogatom; mint tudós, a bizonyítékokon alapuló szülés körüli ellátás híve vagyok, tehát azé az ellátási rendszeré, amely bizonyítottan a legjobb eredményeket produkálja. És mivel minden tudományos bizonyíték azt mutatja, hogy az alacsony kockázatú szülések legbiztonságosabb kísérői a bábák, támogatom, hogy az alacsony kockázatú szüléseket bábák kísérjék.

276. oldal:
A császármetszés során és a hüvelyi szülés során elhunyt nők aránya: 4:1.(…)Az USA császármetszési arányának a WHO és az Egészségügyi és Humán Szolgáltatási Minisztérium által javasolt értékre csökkentésével megtakarítható összeg: évente 1,5 milliárd dollár.

276. oldal:
(…) a szülészek rengeteg pénzt pazarolnak el azzal, hogy ők vezetik le a normális, alacsony kockázatú szüléseket, és hogy szükségtelen és káros beavatkozásokat és eljárásokat alkalmaznak.

 

 

Címkék: könyv változás kitekintő mostanában marsden wagner