"Érdekes módon a nevezett cikkek mind arra a következtetésre jutottak, hogy a tervezett otthonszülés alacsonykockázatú, tehát alapvetően egészséges várandós nők esetében ugyanolyan biztonságos otthon, mint kórházban. Mondhatjuk azt is, döbbenetes módon. Történt tehát az, hogy a szakmai kollégium keresett egy adag cikket, kiemelt belőle tendenciózusan egy-két adatot, s azt olyan összefüggésbe helyezték, hogy úgy tűnhessen, mintha a nemzetközi szakirodalomban is egyértelműen az otthonszülés káros hatásait bizonyították volna, miközben ezek a cikkek kivétel nélkül azt a következtetést vonták le adataik alapján, hogy az otthonszülés említett módja biztonságosnak tekinthető. Egy állásfoglalás, mely egy dolog káros hatásait kívánja bizonyítani olyan cikkekkel, amelyek szerint ez a dolog nem káros."
A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium Magyarországon a legmagasabb szintű szakmai szervezetnek számit, tehát állásfoglalásai különös fontosságúak a szülészek számára, de például a bíróság számára is. Ezért is fontos, mit ír e szakmai kollégium az otthonszülésről. 2002-ben született meg a kollégium első olyan állásfoglalása, amely tudományos igényességgel kísérli meg bizonyítani azt, hogy az otthonszülés veszélyezteti a szülőnők és magzataik egészségét, tehát a kollégium szerint nem ajánlható ez a szülészeti forma szakmai szempontból.
A szakmai állásfoglalás az egyik neves magyar orvosi szaklapban, a Lege Artis Medicinae-ben is megjelent. Megnéztem tehát azokat a tudományos cikkeket, melyeket az állásfoglalás álláspontja alátámasztására idéz. Ezek az összehasonlító kutatások alapvetően azt vizsgálták különböző országokban, hogy a kórházi szülések és a tervezett otthonszülések halálozási mutatói hogyan viszonyulnak egymáshoz. Érdekes módon a nevezett cikkek mind arra a következtetésre jutottak, hogy a tervezett otthonszülés alacsonykockázatú, tehát alapvetően egészséges várandós nők esetében ugyanolyan biztonságos otthon, mint kórházban. Mondhatjuk azt is, döbbenetes módon.
Történt tehát az, hogy a szakmai kollégium keresett egy adag cikket, kiemelt belőle tendenciózusan egy-két adatot, s azt olyan összefüggésbe helyezték, hogy úgy tűnhessen, mintha a nemzetközi szakirodalomban is egyértelműen az otthonszülés káros hatásait bizonyították volna, miközben ezek a cikkek kivétel nélkül azt a következtetést vonták le adataik alapján, hogy az otthonszülés említett módja biztonságosnak tekinthető.
Egy állásfoglalás, mely egy dolog káros hatásait kívánja bizonyítani olyan cikkekkel, amelyek szerint ez a dolog nem káros.
Ez a finoman szólva is furcsa gyakorlat a publikációs etikai normák megsértése. Lehet, hogy valaki nem ért egyet egy cikk tartalmával, de az, hogy egy cikket, sőt cikkek sorát egészen eltérő kontextusba helyezve idézünk, az számomra egyértelműen hamisítást jelent. Véleményemnek hangot is adtam, s a Lege Artis Medicinae szerkesztőinek becsületére legyen mondva, cikkemet ugyan a lap utolsó oldalán olvasói levéléként, de közölték.
Cikkemre a szakmai kollégium nem reagált. Az ezt követő állásfoglalások az otthonszülésről mind ugyanebben a szellemben íródtak. Ezen állásfoglalások ez alapján a magyar szülészet súlyos kórképét tárják elénk. Igaz, nem ismeretlen ez a szülészetben, Semmelweis is beleőrült abba, hogy szülész kollégái elfogadhatatlannak tartották azt, hogy egy tisztességes (szülész)ember keze koszos, halálosan koszos lehet. A történelem pedig az élet tanítómestere lehetne.
/Dr. Szebik Imre írása/
